Kicsoda az ember?

Kicsoda az ember?

     Egy csodálatos határlény! Több minden élőlénynél a földön, és kevesebb mindenkinél a mennyben: „Micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?  Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.” (Zsolt 8,5-6) Óriási kiváltságok birtokosa, s mégis a világ legnagyobb hazugságának áldozata: „Ha esztek a fáról, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (1Móz 3,5)

Az emberi lény és annak történelme nem érthető meg e szörnyű kettősség felfedezése nélkül! Tetteink, vágyaink, harcaink és alkotókedvünk mind-mind kizökkentek eredetei medrükből, s ahelyett, hogy a mindenek forrását és Alkotóját imádnánk, önmagunk dicsőségét kergetjük, és sokáig észre sem vesszük, hogy az ön-istenítés ördögi gondolata ejtett rabul bennünket. (Ján 8,34) Pedig a mindent nekünk teremtő Isten (1Kor 3,21-22) világossá tette kezdettől fogva: „Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak.” (Ézs 42,8)

A teremtés után néhány nappal „kizökkent az idő, ó kárhozat!” (Hamlet) – s csak egyvalakinek adatott meg, hogy helyre tegye azt. (Ján 14,6) Az ember önmagában nem tudja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz az örök életére nézve, mert a bűnesettel elveszítette a szabad mérlegelés lehetőségét: „Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róm 7,21-24) A reformátorok ezt így fogalmazták meg: A bűneset óta az ember „non posse non peccare”, azaz nem képes nem vétkezni. Ezért aki élő hitre jutott, azaz újonnan született, annak olyannak kell lennie „aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.” (2Tim 2,25-26)

A szabad akaratot a liberális világ erősen hangsúlyozza - néha még lelkészek és teológusok is hitegetnek vele minket -, pedig az Ó- és Újszövetségre alapozott apostoli tanítás világosan kifejti: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róm 3,10-12; Zsolt 53,2-4; 1Móz 8,21)

Az ember mégis csodálatos határlény maradt! Bár nincs szabad akarata az üdvösségére nézve, Teremtője mégis ott maradt mögötte. Nem láthatja Őt, hiszen hátat fordított neki, de legalább meghallhatja: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17) S ez a „legalább” az ember leghatalmasabb kiváltsága, ami őt fölé emeli az univerzum valamennyi élőlényének: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Ján 5,24) Ha volnának UFO-k, akkor nálunknál jobban őket sem szeretné a világmindenség Alkotója: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Ján 15,3) „Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban a maga (különleges) szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,7-8) Ezért énekkarunkkal együtt ujjongva zengjük: „Jertek áldjuk Istent, zengjen szép zsoltár, Szent, szent, szent - kiáltsuk, ő az Úr s király.”

Az Ige és a Lélek által újjászületett ember életében valami radikálisan új kezdődik el (Ján 3,7; 1Pét 1,22-23): „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17) S ez az „új” alapvetően egy kapcsolat helyreállása. Az Édenkertben elveszett személyes kapcsolatot adja vissza Isten a megtérő embernek. Innentől kezdve ebből a kapcsolatból él, s ez teszi az életét alapvetően újjá. Ő maga ugyanaz maradt, aki volt, antropológiai szempontból nem változtak meg belső összetevői, nem keletkezett benne valami új „rész” vagy entitás, hanem ez az új kapcsolat teszi és formálja az életvitelét mássá. Mint lény, mint ember nem lett jobbá, de e megindult kapcsolat által Isten Szentlelke újra és újra Jézus Krisztus vonásait jeleníti meg rajta. (Gal 4,19) Ezek az új vonások nem saját tulajdonai – ezért nem is dicsekedhet velük (vö: Ef 2,8-10) -, hanem a Lélek munkája az emberben és az ember által. Erre mondta az Úr Jézus Krisztus: „Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Ján 15,5-8) S erre a szent folyamatra, odaszentelt életvitelre utal Pál apostol is, amikor ezt írja: „Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.” (Fil 1,9-11)

            De tegyük fel újból a kérdést: Kicsoda az ember, ha az „alkotóelemei” felől vizsgáljuk? Hogyan lehetne – lehetőleg egyszerű nyelven – a bibliai antropológiát közkinccsé tenni?

Használjunk most egy hétköznapi példát. Szokatlan az összehasonlítás, hiszen a Biblia világától távol áll egy mai tévé készülék, mégis segítségünkre lehet önmagunk jobb megértéséhez.

Fontos az elején leszögeznünk, hogy ezt a „készüléket” a Teremtő Isten alkotta meg, ezért az intelligens tervrajz első vonásától kezdve (vö. DNS molekula) a foganás és a születés levezénylésén át minden részletében az Övé. Ez a tévé az Ő tulajdona, akkor is, ha jól, s akkor is, ha netán rosszul működik. Az Övé marad jó műsorok közvetítése és pocsék adások közlése idején is. Ő dönti el, hogy meddig tartja bekapcsolva, s azt is, hogy milyen sorsot szán neki a jövőben. Szereti, amit alkotott, s szeretne jó műsorokat látni annak képernyőjén. – Hiszem, hogy ha már csak ezeken elgondolkozunk, nagy lépést tettünk önmagunk és Mennyei Atyánk jobb megismerése felé. S közben mindig tartsuk szem előtt a Biblia és a tudomány legfőbb célkitűzéseit: A tudomány feltárja, hogy milyen a világ, a Biblia pedig bemutatja, hogy kié a világ!

            A Szentírás alapvetően két emberi összetevőt különböztet meg: a láthatót és a láthatatlant. Viszont mindkettőt árnyalja és két-két szóval írja le. Érdekes, hogy az egyébként rendkívül gazdag magyar nyelvünk csupán két kifejezést használ: test és lélek. A 19. századi nyelvújítók munkáján felbuzdulva (pl. Kazinczy Ferencnek tulajdonítják a „szellem” szó megalkotását) néhány bibliafordító igyekezett ezt az árnyalást behozni a magyar Bibliák szövegébe. A kísérlet azonban nem érte el a kívánt hatást, sőt, megosztottságot okozott abban, hogy mire helyes használni a lélek, illetve a szellem szavakat.

Talán mindenki találkozott már a szellem és a lélek, illetve a test és a hústest megkülönböztetéseivel. Az a baj ezekkel, hogy a „szellem” kifejezés igen hamar összekapcsolódott Aladin csodaszellemével, illetve a démonvilág lényeinek megjelölésével. Így viszont idegen maradt a magyar közgondolkozástól a „Szent Szellem” kifejezés. A „hústest” pedig, mint bibliai antropológiai szakkifejezés - gyakorlatilag az ismeretlenség homályába süllyedt. A szavak eredetét tekintve igaz, hogy pl. a pneuma a szél-ből ered, a pszüché pedig a lélegzet-ből, mégis magyarul továbbra is zavaró maradt az előbbit „szellem”-nek fordítani. Istennel kapcsolatban mindig a pneumát használja a Biblia, s ezt ősidők óta lélekkel, illetve Szentlélekkel adja vissza a magyar nyelv. Én is ezt tartom építő és Isten számára odaszentelt magyar kifejezésnek.

            Visszatérve a tévés hasonlathoz, a kétszer két bibliai szakkifejezés a következőképpen azonosítható: 1.) A készülék teste, vagyis szerkezete (görögül szarksz) azokból az anyagokból áll, amiből összerakták a tévét. 2.) A képernyője az a része, ahol megjeleníti a műsort (görögül szóma). 3.) A láthatatlan elektromos folyamatok, amik benne működnek, megfeleltethetők az ember pszichéjének (görögül pszüché). 4.) Az antenna pedig, ami az adó felé fordulva veszi az adást, párhuzamba állítható az ember lelkével. (görögül pneuma)

Mind a négy összetevőnk Isten ajándéka, mindnek különleges adottságai és feladatai vannak, s mindegyik működéséért felelősséget bízott ránk az Alkotó. Ha jól működnek, akkor csodálatos „műsor” jelenik meg az életünkben, ha nem, akkor az általunk bemutatott életvitel csak szomorúságára, illetve bosszúságára van a Tervezőnknek.

• A testünk (szarksz) ápolása, illetve karbantartása fontos, de nem elégséges a harmonikus működéshez. „Bár a testünk edzésének is van valami haszna, az istenfélelem gyakorlása sokkal hasznosabb, mert mind a jelenlegi, mind a jövendő örök életben áldásokat eredményez.” (1Tim 4,8 EFO) „Ezután ne csak vizet igyál, hanem - gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel - élj egy kevés borral is.” (1Tim 5,23)
• Amit megjelenítenek a gesztusaink, illetve az arcunk (pl. a mosolyunk), az a lényünk legmélyéről árulkodik. De vajon kinek a képét, illetve képmását jeleníti meg a testünk? (szóma) Kinek a vonásai fedezhetők fel rajtunk? Ha valóban hívő emberek lettünk (Ján 3,5-7), akkor a bűnesetkor elveszített képmás (1Móz 1,26) újra megjelenik az életünkön: „Felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.” (Kol 3,10) „Gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus…” (Gal 4,19)
• A pszichénk, amit szerencsésebb volna a „szellem” szóval fordítani (lásd: szellemi munka, szellemeskedés, stb. - viszont a magyar Bibliák általában ezt is a „lélek” szóval adják vissza), az az összetett, láthatatlan részünk, ami koordinálja bennünk a nem anyagi folyamatokat. A „szív”, a lelkiismeret, az érzések, az értelem, a vágyak, az emlékek, az álmok ehhez a területhez tartoznak. Mindez rendkívül bonyolult és gazdag világ az emberi lényben (van, ahol a psziché az egész embert jelöli a Bibliában), s minden részletéről külön tanulmányt lehetne írni. Most legyen elég annyi, hogy bár a pszichológia is ezt a területet vizsgálja, s igyekszik kezelni és gyógyítani, a pszichénk mégsem a legmélyebb valóságunk! Vannak pszicho-szomatikus összefüggések bennünk, s van, amit vegyszeresen lehet befolyásolni a pszichikus folyamatok területén (pl. élénkítő szerekkel), de: Az embert nem a munka, és nem is a psziché, hanem a lélek, a teremtő Istentől kapott pneuma tette emberré! „Ekkor megformálta az Úr Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké.” (1Móz 2,7 Károli) „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16)
• De mit ér az eddig tárgyalt három alkotórészünk egészsége, ha a negyedik nem jól működik?! S hogy mennyire összefüggnek a lelki folyamatok, jól mutatja Jézus ismert mondata: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (Mát 16,26) Itt a lélek helyén az eredetiben a psziché áll, ami jelzi: ez a terület is erősen függ a másik lelkitől, a pneumatikustól! Mert a pszichénk nem akkor vall igazán kárt, nem akkor éri a legnagyobb veszteség, ha a test felől gyötrelem éri, hanem amikor a pneumán keresztül nem kapja meg a gyógyító „adást”! Sőt, akkor rombolódik igazán, ha az antennánk nem a Szeretet Adó felől, hanem a Szétdobáló, Hazug és Embergyilkos Adó felől érkező műsort fogadja! (Ján 8,44) (Ez az ördögi „műsor” – azaz okkult hatások sora - sokaknál konkrét pszichés összeomláshoz vezet!)

Lelki antennánk három irányból vehet jeleket, hogy azokból az elektronika, a képernyő és a készülék szerkezete (hangszórója pl.) láthatóvá és hallhatóvá tegye az adást. Műsort (értéket vagy értéktelenséget, maradandót vagy mulandót) három adó sugároz: Isten, a világ és a Sátán. Ezért ez az egyszerű hasonlat s az abból fakadó kérdés egész sorsunkat, sőt, örökkévaló jövőnket határozza meg: Kinek az adását veszi az „antennád”? Kinek a „műsorát” jeleníti meg az életed?! A három közül valamelyikét egészen biztosan átengedi magán és közvetíti is! S a műsor jelzi, hogy a készülék Tulajdonosa mit fog vele tenni: mielőbb kikapcsolja és a szeméttelepre dobja, vagy folyamatosan karban tartja, majd pedig egészen megújítja…? (2Kor 5,1-10)

Két feladat áll az ember előtt, ha nem akar elveszni: Egész lényét Jézus Krisztusnak adja, aki az életével fizetett érte, s lelkét naponta a mennyei adó felé fordítja! Így áldott „műsor”, szent életvitel lesz a saját és a környezete ajándéka. - Igéje szól, Lelke közvetít, minket pedig boldogít! (Zsolt 119,162) A kérdés ez: a test vagy a lélek szerint élsz-e?

„A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint!” (Gal 5,19-25)

Somogyi László