Mi az evangélizáció?

Mi az evangélizáció?

        Emlékszem, amikor Dr. Ladányi Sándor professzor úr a Budapesti Teológián tanította nekünk a Reformáció történetét, meggyőződéssel mutatott rá: ami ott és akkor Európában és Magyarországon történt, az nem magyarázható meg a történettudomány, a szociológia vagy a pszichológia eszközeivel. Merthogy a 16. század elejétől lelki ébredés söpört végig a kontinens nyugati és középső részén! Emberek tömegei hallották meg az Evangéliumot, vallották meg bűneiket és tértek meg az élő Jézus Krisztushoz, mint személyes Megváltójukhoz! Mai szóval: a reformátorok evangélizációja hatalmas megújulást hozott Európába! Ez a megelevenedés aztán óriási hatással lett mind a művészetekre, mind a közerkölcsre, de még a gazdagágra is. Ezt számtalan példával lehet igazolni.

Foglaljuk most össze röviden, vázlatosan, mit is jelent ez a fogalom, hogy „evangélizáció”? (szoktam „nyílt előadássorozatnak” is nevezni)

• Szellemes, hétköznapi megfogalmazásban: „Az egyik koldus elmondja a másiknak, hogy hol kapott kenyeret!” (Az egyik már újonnan született ember hívja a másikat is megtérésre.)
• Az Újszövetség nyelvén: az euaggelisztész = evangélizátor: az evangéliumot szóban hirdető személyt jelent. (Nem tévesztendő össze az „evangélistával”, ami egy, az evangéliumot írásban rögzítő személyt jelöl. Lásd: Máté, Márk, Lukács és János)
• Vannak tisztázandó társ-fogalmak, amelyekre most nem térünk ki: megtérés, újonnan születés, élő hitre jutás.
• Vannak tisztázandó különbségek is: Mi a jó igehirdetés? Mi a keresztyén kultúr-propaganda? Mi a tanítvánnyá tétel? (Mt 28,18-20) Mi a meggyőzés, agitáció, erőszakos térítés? Miben különböznek ezek az evangélizációtól, merthogy különböznek!
• Vannak tisztázandó sine qua non (nélkülözhetetlen) feltételek: az evangélizáció speciális célja, üzenete, eszközei és célközönsége.
• Az evangélizáció célja: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17) „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt.” (Zsid 11,6) „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül.” (Mk 16,16)
• Üzenete: ^„Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.” (1Kor 15,1-5)
• Eszközei: „Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel.” (Ef 1,13)
• Módszerei: Csak tanítás, csak igehirdetés? (Az ingyen, kegyelemből történő megigazítás hirdetése, ami Isten felkínált ajándéka – a reformátorok erről prédikáltak!) Krisztus melletti döntésre hívás? (A 18-20. századi pietizmus, ébredési mozgalmak, és pl. a híres baptista evangélizátor, Billy Graham Budapesten 1989-ben is ezt hangsúlyozta.) Érzelmi manipuláció? (Sok-sok népszerű zene alkalmazása?) Ijesztgetés, fenyegetés? (Johann Tetzel hitszónok, Luther kortársa) Vannak, akik az un. „Kálvinizmus öt pontját” is ennek érzik, pedig szerintem nem az! (1618. Dordrechti Zsinat 5 pontja: az ember teljes romlottsága, feltétlen kiválasztása, behatárolt megváltása, Isten ellenállhatatlan kegyelme, a szentek üdvösségre való megtartatása, állhatatossága) (Ennek tökéletes ellentéte az „ego” fontosságának hangsúlyozása – vö.: arminiánizmus, humanizmus, egzisztencializmus)
• Célközönsége: „Nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor 3,1-3) – „Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: „Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.” Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívőkké lettek. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.” (Csel 13,47-49)
• Korlátai: az evangálizátor személye (erre való elhívatottságának hiánya) „És Ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére.” (Ef 4,11-12) – Azaz karizma nélkül nem szabad erőltetni az evangélizációs szolgálatot!

Korlát lehet még a befogadó szív előkészítettsége: „Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.” (Csel 16,14) – „Jászónt néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. Jászón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást mondanak királynak: Jézust!” (Csel 17,6-7)

• Akadályai: dogmatikai: az ex opere operato (önmagától ható) tan a sákramentumokról (A keresztség a Biblia szerint: hozzáférési lehetőség Isten ajándékaihoz, de nem azok elérése!), gyakorlati akadály: az egyházi szolgálók, illetve hierarchia egyes tagjainak ellenállása a megtérésre hívással szemben.
• Áldásai: „Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Csel 2,47)

Így legyen, ámen!

                                                                                                                                 Somogyi László