Miben más?

Miben más?

Az un. kazuális igehirdetések: keresztelés, esketés, temetés

Nem csak lelkészeknek, hanem mindenkinek szánom e néhány gondolatot és tapasztalatot, akik készek bizonyságot tenni az Úr Jézus Krisztusba vetett hitükről! (Mát 10,32-33)

• Ami ugyanaz, mint más igehirdetés esetén: Igére van szüksége a hallgatóságnak! (Zsid 4,12 Róm 10,17  2Tim 4,2  2Tim 3,16-17  2Pét 1,16-21) Nem sztori-gyűjteményre, „intellektuális wellnessre”, érzelmi „gyógy-fröccsre”, teológiai doktori székfoglalóra, vagy bármire, ami épp az igehirdető eszébe jut, netán egy retorikai remekműre… (ezt hagyjuk meg a világi temetésekre)
• Ami más, mint egyéb alkalmakon: a textus-szerűség (az alapige kifejtése) mellett külön hangsúlyos a kontextus-szerűség (az alkalomhoz igazodás).
• Egyszerre tanítás és evangélizáció (bíztatás Jézus Krisztus befogadására – Ján 1,12) (Csel 16,5).
• Mélyebb empátiát igényel az egyháztól távol állók felé.
• Még inkább kerülendő a „kánanáni” (egyházi szak) nyelv, külön figyelni kell az egyszerűsítésre, a közérthetőségre (Mt 5,37).
• Kerülni kell minden megjegyzést az „egyháziatlan” megnyilvánulások láttán (öltözködés, stb), illetve tilos politikai megjegyzéseket tenni, félreérthető példákkal élni, vagy felekezeti sovinizmust beleszőni.
• Ami speciális ezeknél az igeszolgálatoknál, illetve bizonyságtételeknél:
• Keresztelés: szükséges röviden tanítani, miért pont úgy, miért pont abban az életkorban, illetve lelki helyzetben keresztelünk (az un. szövetségi teológia és a gyermekkeresztség kapcsolata alapján) (1Móz 17,12-13 Kol 2,11-13). Isten a kezdeményező, nem az ember! (ApCsel 13,48)
• Ha van rá idő és mód, szólni kell arról is, miért nem hiszünk a katolikus „ex opere operato” (önmagában ható sákramentum) tanban (Mk 16,16), sem a baptista hitvalló keresztség „egyedül üdvözítő” voltában. (ApCsel 16,31-34) (Heidelbergi Káté 74., II.Helvét Hitvallás XX.)
• Elmondhatjuk, hogy a fej meghintése vízzel ugyanazt szimbolizálja, mint a teljes belemerülés a keresztvízbe egy medencében.
• Esketés: Imádkozzunk a násznép közötti Istent kereső (kiválasztott) emberekért! (2Móz 32,26)
• Fogalmazzunk fiatalosan, de ne legyünk „modernkedők” és véletlenül sem ripacsok! (2Kor 4,5)
• Ne reagáljunk, ha „beszólnak”, vagy csörögnek a sörös üvegek a padok alatt! Legyünk megértőek! (1Kor 9,22 Róm 14,1  15,1)
• Az ifjú párnak tegyünk bizonyságot, de úgy, hogy akár bárki meghallhassa a kereszt-, illetve a megtérés evangéliumát! (Mk 1,15) Fontos tudatni, hogy nem a házasság boldogít, hanem két boldog ember alkot egy boldog házasságot! (Mt 5,6-8)
• Ne tartsunk erkölcs prédikációt, se házassági tanácsadást, hanem az elkért és megtusakodott textus üzenetét próbáljuk átadni! (Kol 3,16) (vö.: Cseri Kálmán igehirdetései)
• Legyünk kedvesek, közvetlenek, megnyerőek, de ne írjunk elő semmit az ifjú párnak! (Pl.: Ezentúl járjatok ám templomba!) Higgyünk a hirdetett, illetve átadott Ige erejében! (ApCsel 16,14) A cél: hogy a hallgatóink higgyenek Istennek!
• Temetés: Imádkozzunk előre azokért, akik a gyászolók közül még nem ismerik az Urat! (Jak 5,16)
• Jó felidézni az elhunyt kedves Igéjét, de ekkor is ennek üzenetét kell kifejteni, és nem szabad csupán apropónak használni egy nekrológ, vagy saját gondolataink elmondásához!
• Ne éljünk vissza azzal, hogy a gyászolók jó része csak most hall evangéliumot! (Mt 3,7)
• Ne „prédikáljunk be” senkit a mennybe, de ha volt az élő hitnek bármilyen jele az elhunyt életében, akkor az jó példaként felhasználható! (Mt 7,21-23)
• Ne vegyünk mindent készpénznek, amit a gyászolók mondanak az elhunytról! (1Móz 8,21)
• Igyekezzünk azt is bevenni a búcsúztatóba, akit a gyászolók haragtartás miatt ki akarnak hagyni! Legyünk a békesség és megbocsátás emberei! (Zsolt 37,37 Mt 6,14-15)
• Gyászban kihagyhatatlan üzenete a bizonyságtételünkben a feltámadás élő reménysége! (1Kor 15,6.17)

                            Somogyi László